Az az állapot, amikor a lélek szeretetre és igaz kapcsolódásra rendelt középpontja nem tud megnyílni, mert a fájdalom, a félelem vagy a csalódás régi rétegei őrzik a kaput. Ilyenkor az ember élhet helyesen, beszélhet szeretetről, sőt szolgálhat is, mégis hiányzik az a meleg, eleven jelenlét, amely a valódi együttérzésből fakad. A zárva maradt szív nem gonoszság, hanem védelem, amely egy ponton túl már akadállyá válik. A megnyílás nem erőltetéssel történik, hanem akkor, amikor a belső igazság biztonságosabbá válik, mint a bezártság.
