Az az eksztatikus állapot, amelyben a tudat kilép a megszokott határaiból, de nem a megtisztult lélek vezeti, hanem az asztrális réteg felkavarodása, ezért a megnyílás keveredik káprázattal és önvesztéssel. Ilyenkor az ember valóságosnak él meg valamit, ami részben lehet érintés, részben azonban zavaros vetítés és feloldatlan vágyanyag. A hermetikus út nem minden eksztázist utasít el, hanem megkülönböztet: ami igaz, az utólag több rendet, józanságot és alázatot hagy maga után.
