Por a Borban #14

Amikor kérdezünk, a labirintus csak választ ad, a mit a cselekvés hogyan, az egy újabb kérdése.?


Labirintus
Kérdést feltette: Eszter

A videó szöveges tartalma:

Amikor kérdezünk, a labirintus csak választ ad, a mit a cselekvés hogyan, az egy újabb kérdése. Kérdezi Eszter.

Ugye Szalai Csaba nagyon sokat tanított nekünk a labirintusról, meg még megy a labirintus kurzus is.

Nagyon sokféle módon lehet a labirintust használni, mint belső folyamatot.
Nekem az a tapasztalatom, hogyha nem akarom konkretizálni, hogy na akkor mondd el, hogy a vagy b, általában ezek
nem szoktak jól működni, hanem beteszem nyitottan a témát
akár, de de nem a kérdést magát, hanem a kérdéssel együtt azt az egész dolgot, amit a kérdés érint.


És a labirintusban, ahogy haladok előre és jönnek a kanyarok, és közeledem, távolodom, elkezd az egész téma életre
kelni, és a kérdés és a válasz is megjelenik, de egy térben, hogy megértem azt, hogy miért is született meg bennem a kérdés,


és a kérdés maga megszüli a térben a választ,

és valahol ez a mit és hogyan egy kicsit ilyen elmés, de hogyha a szívünket is odaengedjük az egészhez,

és elkezdjük érezni, figyelni az intuíciókra, a testérzetekre, a benyomásokra, és nem
csak az elmékbe lévő éppen milyen gondolat ment át rajta, vagy milyen 300 gondolat, és akkor most válogasd ki,


hogy melyik volt az, hanem összességében milyen érzekkel vagyok békességben magammal, milyen gondolatok azok, amik jó érzeket keltenek.
ellazítanak, feloldják a görcsöket, vagy mi az, amitől befeszülök. Tehát valahogy így érdemes a labirintust használni, mint teret.

Tehát olyasmint, mint amikor te teszel
egy tábortüzet, és akkor van egy ilyen tér magad körül, amit így bevilágít a fény, az érzékelésnek a fénye, és ebbe a
labirintusba tudsz ebbe a térbe egy kicsit mozogni az adott téma körül.

További kérdések:

Por a Borban #28

‘A Bennem ezek a kontemplációk sokszor hoztak elő alkalmatlanságérzést, feszengést, szégyent, bűntudatot. A nem vagyok rá méltó érzését. Furcsa, mert azért nem gondolom, hogy romlott volna az életem, de olyan, mintha egyfajta tökéletesség elérése lenne a mérce, amit lehetetlen elérnem. Közben meg látom a felolvasók megosztásaiban, hogy emberi léptékkel és belső szándékkal járnak az úton. Hogyan tudom oldani magamban ezt a feszültséget? Mit tegyek azzal a gondolattal, hogy ez túl távoli, talán elérhetetlen nekem? Mit tehetek a felbukkanó, marcangoló érzésekkel? Elég csupán jelen lenni nekik, hogy a figyelmemben és a tiszta szándékom tüzében elégjek. Hogyan érdemes erre rátekintenem?’

Por a Borban #27

‘Kedvenc, miért olyan nehéz a csönd, magány, és hogy lehet ezen könnyíteni?’

Por a Borban #26

‘Többször hallottam előadások során, hogy egyrészt a szellemi vezetők nem avatkoznak bele a földi történésekbe, az emberek cselekedeteibe. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy az afrikai népeket a saját fejlődésük érdekében, hogy induljanak el a saját egyéni útjukon, Tehát, hogy is van ez?’

Por a Borban #28

‘Azt szeretném megkérdezni, hogy le hogy lehet ezt összeegyeztetni a buddhizmus tanításaival? Hol találkozik a két út? Illetve lehet-e a két úton járni egyszerre?’

Por a Borban #24

‘Csendben érkezik meg a válasz, a kapcsolódás. Az ismeretlen a kapcsolatokban van. Hogyan lehet csendet gyakorolni, miközben a kapcsolatokban érjük el az ismeretlent?’

Por a Borban #23

‘A harmóniáról lehasadt emberek között mi az az egy módszer, amivel önmagam benne tudom tartani az egyensúlyi állapotban?’
error: Tilos a masolas!!