Szolgálat és önazonosság
Kérdést feltette: Luca

A videó szöveges tartalma:

Mikor kettősség van benned, mikor érzed az engedést és a felelősséget is, mit teszel?

A szolgálat és az önazonosság kizárhatja egymást.

A kettősség az egy valóban egy olyan állapot, ami ami sokszor nehéz, mert egyrészről van bennünk egy isteni
lényeg, egy lelkület, ami minél inkább éberebb,
annál inkább érezzük a különbséget a személyiségünk és a halandó részünk és az isteni részünk között.

Az önazonosság, mint fogalom, az leginkább pszichológiai irányból ismert.
És ezen a ponton mindig konfliktus leszünk a lélekkel.

Nem tudsz úgy önazonos lenni, mondhatnám azt is, hogy én azonos, hogy közben lemondja az énről a lélek javára.

Tehát a kettő nem nem ül, nem nem lehet együtt. Tehát ez így kizárja egymást a kettő.

Ha az önazonosságot az isteni önvalóval való azonosságnak értelmezzük,
akkor ott viszont nincsen határ, nincsen elválasztottság.

Az egészhez való közvetlen kapcsolódásom van, és ezáltal felelős vagyok mindenért, hiszen minden egyben állok.

Abban a tudatállapotban vagyok, hogy élem az egész egységét.
És ezen a ponton meg már nem akarok én azonos lenni, mert az egy azonos akarok lenni, az eggyel azonos.

És ott a szolgálatkészség az nem valami feladat, hanem egy természetes életnek a
működése. Hiszen önmagamnak adok, ha bárkinek adok.