Por a Borban #9

A nagy kérdés számomra már akkor is, amikor fiatalon olvastam Szepes Máriát, honnan tudhatott már ennyi mindent ezekről a csodás szellemi utakról, azokban a zord békés emberi élethez méltatlan időkben?

Szepes Mária
Kérdést feltette: Éva

A videó szöveges tartalma:

Nagy kérdés számomra már akkor is, amikor fiatalon olvastam Szepes Máriát, honnan tudhatott már ennyi mindent ezekről a csodás szellemi utakról,
azokban a zord békés emberi élethez méltatlan időkben?


Nem tudom, hogy ő hogyan.
Azt tudom, hogy nekem mivel van saját belső tapasztalatom.
Az egyik, hogy a tudást nem valakié, hanem mindenkié.


Mindaz, amit megírtak, mindaz, amit kimondtak, ha az igazsághoz, a valósághoz kapcsolódik, akkor az egy élő
gondolat.

És amíg azt a gondolatot, azt a kimondott szót éltetik, addig ahhoz lehet kapcsolódni, és addig a számodra meg tud érkezni.


És itt vannak szintek és rétegek.


Az egyik, hogy minél inkább tájékozott az ember, annál inkább meg tudja érteni
azt, ami megérkezik, és meg tudja fogalmazni saját szavaival.


A másik, hogy amikor megszületik bennünk a szolgálatkészség,
a segítő szándék, akkor az a szellemi tér, amihez ilyenkor
kapcsolódik a lélek, és az az emlékezőtudat, ahonnan betöltődnek a válaszok, akár most így a kérdezfelelek
kapcsán, ha nem érkeztek volna a kérdések, ha nem ülnétek itt most együtt velem,
akkor én ezekről fogalmam se lenne, mert sose gondolnék rá, hogy erre a kérdésre nekem választ kell találni. megérkezik.


És Szepes Máriában tudom, mert sokat beszélt róla Csaba is, és az életműve
is, és amit megláthattam az otthonában, és az egész milliőben, amiben ő élt és
dolgozott, és ahogyan tette, az utolsó percig az emberek szolgálata volt az élete középpontjában.


Csinálta, hogy tudta.

Tökéletes volt, nem feltétlen szent, még csak azt se mondanám, de a szeretetet nem lehet
kétségbe vonni, ami az ő szándékait áthatotta. És ez a lényeg, és szeretet mindenkiben van.


És az összes többi már csak szándék és odafordulás és szolgálatkészség kérdése.

További kérdések:

Por a Borban #28

‘A Bennem ezek a kontemplációk sokszor hoztak elő alkalmatlanságérzést, feszengést, szégyent, bűntudatot. A nem vagyok rá méltó érzését. Furcsa, mert azért nem gondolom, hogy romlott volna az életem, de olyan, mintha egyfajta tökéletesség elérése lenne a mérce, amit lehetetlen elérnem. Közben meg látom a felolvasók megosztásaiban, hogy emberi léptékkel és belső szándékkal járnak az úton. Hogyan tudom oldani magamban ezt a feszültséget? Mit tegyek azzal a gondolattal, hogy ez túl távoli, talán elérhetetlen nekem? Mit tehetek a felbukkanó, marcangoló érzésekkel? Elég csupán jelen lenni nekik, hogy a figyelmemben és a tiszta szándékom tüzében elégjek. Hogyan érdemes erre rátekintenem?’

Por a Borban #27

‘Kedvenc, miért olyan nehéz a csönd, magány, és hogy lehet ezen könnyíteni?’

Por a Borban #26

‘Többször hallottam előadások során, hogy egyrészt a szellemi vezetők nem avatkoznak bele a földi történésekbe, az emberek cselekedeteibe. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy az afrikai népeket a saját fejlődésük érdekében, hogy induljanak el a saját egyéni útjukon, Tehát, hogy is van ez?’

Por a Borban #28

‘Azt szeretném megkérdezni, hogy le hogy lehet ezt összeegyeztetni a buddhizmus tanításaival? Hol találkozik a két út? Illetve lehet-e a két úton járni egyszerre?’

Por a Borban #24

‘Csendben érkezik meg a válasz, a kapcsolódás. Az ismeretlen a kapcsolatokban van. Hogyan lehet csendet gyakorolni, miközben a kapcsolatokban érjük el az ismeretlent?’

Por a Borban #23

‘A harmóniáról lehasadt emberek között mi az az egy módszer, amivel önmagam benne tudom tartani az egyensúlyi állapotban?’
error: Tilos a masolas!!