Kedves Olvasóm,
Van egy hely, amit senki nem ismer, csak Te.
Nincs rajta név, nem szerepel térképen, és mégis… mindig ott van, ahová nézel. Ez a hely benned van.
Azt is mondhatnánk: Te vagy ez a hely.
A világ kifelé hív. Cselekedj, teljesíts, igazold magad, mutasd meg mit tudsz.
A Hermetikus Út első, és talán legnehezebb lépése ez: megállni és befelé nézni. Nem gondolkodni – hanem figyelni. Nem keresni – hanem jelen lenni. Nem akarni – hanem engedni.
A belső tér nem elvont képzet. Az a legvalóságosabb részed.
Ott nem vagy szerep, nem vagy történet. Ott csend vagy, figyelem és titok.
A beavatás nem új tudás – hanem emlékezet.
És ennek az emlékezetnek a kapuja befelé nyílik.
Nincs lakat rajta. Nem őrzi senki – csak a saját figyelmetlenséged zárja be mindig.
És a kulcs? Már rég a kezedben van: a tudatos jelenléted.
Belső világod lehet, hogy most még csak képzeletnek, álomvilágnak tűnik, amire talán úgy érzed, nem kíváncsi senki.
De a képzelet nyitja meg ezt az ajtót. Amit az ajtón túl találsz, a valóság eddig ismeretlen fele. Engedd, hogy megmutassa magát. Ne irányítsd, csak légy ott. Legyél jelen belül is.
Tudod már, milyen könnyű káprázatokba menekülni, spirituális élmények után koslatni és így magára hagyni valódi belső lényeged.
A legrafináltabb formája a menekülésnek az, amikor még a szellemi úton is kívül keresel, amikor csak ismereteket gyűjtesz, belső megvalósítás nélkül.
De az út – bármerre indulj is – , újra és újra ugyanoda vezet: az ismeretlenbe, önmagad rejtett mélységeibe. Ne félj tőle. Most ne.
Most legyél bátor, és az ami belül ébred benned összekapcsolódik azzal amit kívül tapasztalsz.
Így léphetsz be a valóság érzékelésének egy magasabb tudatállapotába.
Így nyílik meg számodra a hermetikus alkímia királyi ösvénye, amelyen a Vörös Oroszlán benned is valósággá válik.
Csak kérned kell magadtól és megadatik.
Most csupán annyit kérdezek:
Készen állsz átlépni egy olyan világba, amit senki nem ismer – csak Te?
És ha igen… akkor talán már ott is vagy.
Holnap folytatjuk
Harpocrates