Kedves Olvasóm,
Alkímia. A szó már önmagában is titokzatos.
Arany, az örök élet elixírje, titkos képletek.
Biztos sejted, hogy ez nem a fizikai arany készítéséről szól, hanem a transzmutációról, az átalakulásról.
Ébredés – megvilágosodás – megszabadulás.
A halandó isten alakul át halhatatlan emberré.
A hermetikus alkímia nem fémekkel dolgozik, hanem a lélek anyagával.
Az alkímia valójában belső művészet. A személyiséged, a tested, a halandó emberi mivoltod a laboratórium, ahol a lélek átalakulásából születik meg a szellemi arany.
A régi mesterek tudták: a valódi arany nem kívül csillog.
A Nagy Mű, az Opus Magnum célja nem egy darabka arany – hanem egy állapot. Egy tudatminőség, amelyben az ember, isteni lényegével, önmagában végre összekapcsolódik.
A folyamat nem más, mint az, amit Te most csinálsz. Figyelsz. Változol. Ébredsz.
Fokozatosan leveted mindazt, ami nem Te vagy – hogy előtűnhessen az, ami mindig is ott volt benned. A szellem arany fénye.
Misztikusan hangzik, tudom. Csak haladj lépésről lépésre és útközben kinyílnak a szavak, és megmutatják neked valódi értelmüket.
Ne gondold, hogy „nem tudsz még eleget”. Az alkímia nem lexikon és tudásanyag – hanem belső munka.
Ha valaha szenvedtél, ha valaha tisztábban láttál egy égető fájdalom után – már alkimista vagy.
A tűz fellobbant. Csak még nem tudsz róla.
A tűz nem ellenség. A tűz átalakít. Amikor ellenkezel, akkor megéget.
A legmélyebb folyamatok nem imák, gyakorlatok, technikák – hanem a lélek rezdülései.
A belső alkímia műveletei állapotok, amelyeken keresztül átalakul a tudat, lemállik a felesleg, és folyamatszerűen kiemelkedik az, ami a tűzben megtisztult, hogy egyesüljön azzal, aki bennünk volt, van és lesz.
Te vagy az olvasztótégely.
Holnap folytatjuk
Harpocrates