A Fekete Eros
Kedves Olvasóm,
tudsz-e emlékezni arra pillanatra, amikor először megláttál valakit, és nem akartad – de már nem tudtál nem vágyakozni utána?
Amikor valaki belépett az életedbe, és azzal a pillanattal valami visszavonhatatlan megmozdult benned. Nem szerelem volt az, nem szépség, nem egy ártatlan kívánság.
Felébredt valami ősi vágy, egy erő, ami addig a rejtettben szunnyadt.
Mint a Vörös Oroszlán történetben Corinna, aki igazából nem egy nő. Nem személy. Hanem jelkép.
Ő a Sötét Eros: az érzéki világ démonikus vonzása, az asztrális mámor, mely csábít, majd felemészt.
A vágy ami nem a másikhoz vezet, hanem önmagad szenvedélybe zárt részéhez.
Mert amit a test akar, az nem a másik test, vagy a kielégülés – hanem az elvesztett egység, amit a lélek még nem tud megélni, ezért a testen át vágyik rá.
A Sötét Eros nem ellenség. Nem bűn, nem hiba, hanem beavatás.
Minden, ami felkavar, amibe belesodor, amiben elbuksz – egy ponton felismerés lesz.
Megérted, hogy a beteljesülést, nem önmagadon kívül kell keresned.
Mert nem Corinnát kell megszerezni, hanem azt a tüzet kell kiégetni, ami őt hívta elő a mélyedből.
Ez a tűz tanít: feloldódásban, megalázottságban, önmagad elvesztésében.
Mert csak akkor éghet el, ami még megköt.
És csak az marad, amiben már nincsen vágyakozás.
Gondolj vissza egy olyan kapcsolatra vagy találkozásra, ami mélyen felkavart.
Mit keresett benned ez a vonzódás valójában?
Tudsz-e szembenézni azzal a részeddel, amely nem az embert kívánta, hanem a mámort, az érzést, az éhséget? Milyen tűz perzselt belül?
Milyen ismeretlen vágy égetett? Mi volt a forrása? Hol van most?
Holnap folytatjuk
Harpocrates
Vörös Oroszlán-idézet
„Nem ismertem a másik lényben feloldódni kívánó, esztelen önfeláldozást… a szenvedélyt, amely olyan, mint a gyűlölet, a másik elborult, dühhöz hasonló marcangolását… míg össze nem találkoztam Corinnával… a gonoszul szép, öntudatlanul rossz, felelőtlen, hazug, romlott és naiv eszközével a sötét Erosnak.”
Feket Eros
H.P. Blavatsky – A csend hangja
“Ha lelked élted napsugarában mosolyogva fürdik; ha lelked a test és az anyag hüvelyében vidáman dalol; ha lelked csalódásainak börtönében könnyet ont, ha lelked az ezüst fonalat, amely a szellemi önvalóhoz fűzi, elszakítani vágyik – tudd meg, óh tanítvány, hogy lelked akkor még a föld tulajdona.”
Kontempláció – Szent árnyék típus
„Fekete Eros” kontempláció
Mi az a vágy, amit nem akartál – de nem tudtál elkerülni?
Van benned egy érzés, amely nem szégyen, nem bűn – csak túl erős ahhoz, hogy szavakkal elbírd.
Nem szerelem, nem kívánság, hanem egy mély, ősi emléke annak, hogy valaha Egész voltál. És most keresed, vakon, lázasan, valaki másban – miközben valójában önmagad egy darabját kutatod.
Nézz szembe vele. Ne magyarázd, ne tagadd, ne fojtsd el. Engedd, hogy feltörjön az, amit éreztél: a sóvárgás, a bűntudat, az izzás.
És amikor elönt, kérdezd meg: mit akar ez a tűz benned mondani?
Miféle hiányt világít meg az, aki, vagy ami után vágyakoztál?
Figyelj befelé. Lásd a vágy mögötti alakot. Nem a testet – hanem az archetipikus hívást.
Ne küzdj vele. Nézd. Mintha egy tükör lenne.
Nem őt akarod. Hiszen csak tükröződés.
Hanem azt, amit ő előhívott belőled – a fényt, a szenvedélyt, a mélységet.
Emlékezz rá.
És lásd: amitől félsz, nem az ellenséged – hanem a beavatásod.
Engedd, hogy átégjen rajtad – és csak az maradjon meg, ami valóban Te vagy.
Kérdés naplózáshoz:
Mi az a pillanat, amelyben a vágy már nem birtokolni akart – hanem felébresztett?
>>Használd a labirintust (katt ide) mint kontemplációs segítséget. <<
- Kapcsolódj magadhoz, keresd meg a belső tengelyed és a csendedet
- Mondd ki a kérdést és engedd zengeni benned! Majd indulj el. Ítéletmentesen figyeld mindazt, ami érkezik hozzád.
- Tölts el időt a középpontodban és hagyd megtörténni, ami meg akar.
- A kifelé úton is csak figyelj befelé.
- Miután kiérkeztél a labirintusból keresd újra a belső csendedet. Hagyd leülepedni mindazt, ami megérkezett hozzád.
- Labirintus használati útmutató: LETÖLTÖM