Napéjegyenlőség
Ahol minden kapu egyszerre nyílik
Kedves olvasóm…
Most egy kapuhoz értél. Nem külsőhöz.
Ez benned van – és egyszerre háromfelé nyílik.
Tudom, absztrakt. De próbáld meg elképzelni.
Kinyitsz egy ajtót és három sikra lépsz be egyszerre.
A testedhez. A lelkedhez s A szellemmel való kapcsolódás terébe.
Sokan próbálják ezeket külön kezelni.
Testgyakorlatokkal fejlődni.
Érzelmeket gyógyítani.
A világ dolgait, tudománnyá sűríteni és elmével megérteni.
De a transzmutáció – az igazi átalakulás – ahol a hernyóból báb és majd pillangó lesz egyszerre történik mindhárom szinten.
Nem lehet másképp.
Ez a hármas művelet a Lélek ébredése,
mert csak a lélek képes egyszerre mindhárom síkon jelen lenni.
Ez maga a belső egység újraépítése..
Meg kell magadban találnod a Príma Matériát – az ősanyagot, ahol minden együtt van:
fény és árnyék, élet és halál, vágy és csend mögött.
A kettősség játéka és a szamszára körforgása mögött.
Középen.
Ez nem elmélet. Ez a saját tested, saját történeted, saját tapasztalataid, örömeid és szenvedéseid anyaméhe. Innen indul minden. És ide kell leszállnod.
Nem elmenekülni. Mélyre menni.
Oda, ahol arothadásból születik újjá a magból a virág.
Ahol a vágy már nem kívánság, hanem a fény tükröződése az anyagban.
Ahol a halál már nem ellenség, hanem kapu a teremtéshez.
Ez az út (ha te is akarod) most kezdődik.
A folyamatot nem szabad siettetni.
Az egód nem lehet megkímélni.
A valóságot átélni, nem megmagyarázni.
Ez az ösvény ami mindent odaad, ha odaadod magad neki.
Nem egy hiedelemrendszer, vallás, vagy valamiféle izmus…
És nem is egy tanító fogja végigjárni helyetted, a kezedet fogva.
Benned van az ajtó és te vagy a kulcs.
Neked kell megtalálnod, és rájönni, hogyan nyílik az ajtó mindhárom síkra egyszerre.
Ez az önbeavatás. Nem fény és ragyogás a kezdete.
Hanem mélység és önismeret, önreflexió.
Aki elég bátor, hogy belépjen az árnyékok kapuján, az egyszer csak megtapasztalja:
az ajtó túloldalán nem az ismeretlen vár –
hanem önmaga isteni mása.
Aki kezdettől fogva van.
Kérdezd meg magadtól ma: Mitől, mikor, Hol érzem azt, hogy a testem, a lelkem, a legbelsőbb szellemi lényem egyszerre mozdulnak meg?
Nem kell választ megfogalmazni – elég, ha figyeled a víz a vér és a nedvek néma tanítását a testedben külső szemlélőként és türelmesen vársz.
Elgondolkodhatsz azon is, hogy melyik síkot zárod el a világ elől a leggyakrabban?
A testedet? Az érzéseidet? A istenivel való kapcsolódást?
Mi történne, ha ma tudatosan meghívnád azt is a belső műhelyedbe, amitől eddig elfordultál?
Tegyél ma egy próbát
Holnap folytatjuk
Harpocrates
Vörös Oroszlán-idézet
“Egyik szobában imádkoznak, a másikban átkozódnak.
Egyikben ölnek, a másikban nemzenek; azok ketten, akik az evangéliumi mezőn aratnak, s akik közül az egyik felvétetik, a másik otthagyatik… a mezőn, az anyag síkján egymás mellett állhatnak a test törvényei szerint.
A földön van meg mindennek a lehetősége: az elkárhozásnak, de a feltámadásnak is.
A Kozmosz szellemi napéjegyenlősége az ember. Benne metszi egymást mindennek a határvonala.”
Napéjegyenlőség
Hamvas Béla – Babérliget
“A krétai királyleányba gyermekkoromtól fogva szerelmes voltam. Története számtalanszor hosszú és bűvös álmodozásba ringatott. Nevének puszta említése az édes képek egész sorát idézte bennem. Thészeusz megérkezése, a nagy vállalkozás a labirintusban, a Minotaurusz megölése, a fonal elragadó meséje, a női zsenialitásnak ez a felülmúlhatatlan csodája, Thészeusszal való szökése, végül házassága Dionüszosz istennel, mindez közvetlenül olyan ismerős volt, mintha én éltem volna át, és Thészeusz is, Dionüszosz is én lettem volna.”
Kontemplációs gyakorlat
Melyik ponton ér össze benned az életerő, a sors, a ragyogás és a szeretet?
Van négy alapminőség, ami nem tanulható, nem kérhető, nem adható – csak felismerhető.
Ez a négy belső trópus: az életerőd forrása, a sorsod hívása, a lényed ragyogása, és a szeretet, amely miatt megszülettél.
Nem külön világok ezek. Egyazon középpont négy sugara.
Ha egyszerre éled őket – ott vagy, ahol az ajtók egyszerre nyílnak.
Testben, lélekben, szellemben.
Ez nem teljesítmény ahová oda lehetne érned.
Inkább emlékezés.
Amikor benned minden kapu egyszerre nyílik – ott nem történik semmi különös.
Csak visszatérsz ahhoz, aki mindig is voltál.
Figyeld meg most, hol érzékeled magadban az életerőt.
A mozgásodban? A légzésedben? A vér áramlásában?
Aztán figyeld meg, hol érzed a sorsod súlyát.
Talán a mellkasodban? A szíved mögött?
Engedd megjelenni azt is, ahol most leginkább ragyogsz.
Nem kell külső fény – csak a belső világosságot figyeld.
És végül: hol érzékeled a szeretet jelenlétét?
Hol van most benned az a pont, amely feltétel nélkül tud ölelni?
Most ne tegyél mást, csak ülj kicsit a csendedben.
Figyeld, ahogy a négy minőség egy térbe rendeződik.
Mint négy sugár, ami egyetlen forrásból árad.
Ne próbáld kontrollálni. Ne akard „megérteni”.
Csak engedd, hogy legyen. Benned. Egyszerre.
Itt kezdődik a transzmutáció.
Melyik minőség van most közelebb hozzád?
Melyik tart még távolságot?
Csak figyeld szemlélőként.
Kérdés Naplózáshoz:
Mit mond ma neked az életerőd? A sorsod? A ragyogásod? A szereteted?
Írj le egy-egy szót, mondatot. De ne magyarázkodj.
>>Használd a labirintust (katt ide) mint kontemplációs segítséget. <<
- Kapcsolódj magadhoz, keresd meg a belső tengelyed és a csendedet
- Mond ki a kérdést és engedd zengeni benned! Majd indulj el. Ítéletmentesen figyeld mindazt, ami érkezik hozzád.
- Tölts el időt a középpontba és hagyd megtörténni, ami megakar.
- A kifelé úton is csak figyelj befelé.
- Miután kiérkeztél a labirintusból keresd újra a belső csendedet. Hagyd leülepedni mindazt, ami megérkezett hozzád.
- Labirintus használati útmutató: LETÖLTÖM